Absztrakt
Előzetes megfigyeléseim alapján meglehetősen elharapóztak a legnagyobb közösségi média platformon írt hozzászólások az izraeli konfliktus kapcsán, elsősorban a zsidó közösségi csoportokban, vagy újságok kommentszekcióiban. Érdekes megfigyelni, hogy az elsősorban idősebb, gyakran magasan iskolázott emberek álláspontjai mennyire elvadultak a Hamasz támadása óta, és már-már kollektívan terroristáknak bélyegeznek minden Gáza területén élő lakost. Kétségkívül a terrortámadás a Holokauszt óta talán legmélyebb seb a világ zsidóságának testén, amit a kíméletlen ellentámadásokkal próbálnak begyógyítani. Ezzel párhuzamosan, azonban talán Izrael létrejötte óta megjelent a muscular judaism (Murat, 2018) kifejezés, ami az erős, harcos zsidó képét kívánja mutatni a könyvek fölé görnyedő, magát megvédeni nem képes gettózsidó helyett és azt gondolom, hogy ez a világlátás a kommentekben is megjelenhet, nem ritkán agresszív formában. Írásom az egyik legnagyobb zsidó közösségi csoport, a “zsidó múlt” és a Facebookon két talán legaktívabb, azonban egymástól eltérő világnézetű magyarországi rabbi, Radnóti Zoltán és Fináli Gábor oldala alá írt kommentek tartalmát fogja vizsgálni, változtak-e összességében és ha igen, milyen irányban az Izraelt ért támadás óta.
Módszertan
Mindhárom vizsgálati egység esetében megfogalmaztam egy azonos keretrendszert. Az október hetedike előtti időszak Izraellel kapcsolatos bejegyzéseinek kommentjeit vizsgálom és vetem össze az október hetedike utáni idősáv ugyanazon témához írt hozzászólásaival két népszerű és rendkívül aktív rabbi, Radnóti Zoltán és Fináli Gábor oldalán, illetve a talán legnagyobb magyar nyelvű zsidó csoporton belül, az úgynevezett zsidó múltban. Feltűnhet, hogy nem egyszerűen két meghatározott időintervallumot állítok fel, amely alatt megírt kommenteket vizsgálom. Azzal magyarázom a döntést, hogy részben a hitközségek közötti viszálykodás és megannyi más ok miatt elenyészően kevés releváns anyag született mindkét felületen október hetedike előtt, így kénytelen voltam laza határokat meghúzni és csupán a konfliktus kirobbanása előtti és azutáni kommentekkel dolgozni, természetesen törekedtem nem régi, lehetőleg 2023-as hozzászólásokat vizsgálni. Feltehetőleg az október hetedikei választóvonal előtt azért is íródhatott kisebb számú bejegyzés Izraellel kapcsolatban, mert a zsidó közbeszéd nagy része el volt foglalva egy, az ortodox hitközségen belüli trónviszállyal. Ezen időszakban értelemszerűen kisebb a sűrűsége a számomra releváns témában született bejegyzéseknek, mint a konfliktus kirobbanása utáni időszakban.
A vizsgálat három alapja
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért pont Radnóti Zoltán, illetve Fináli Gábor rabbik és a zsidó múlt nevű csoport lett a két megfigyelési egység? Nos, Radnóti Zoltán az egyik legnépszerűbb magyarországi (fő)rabbi, rendkívül aktív a közösségi médiákon, minden kisebb-nagyobb, a zsidó közösségre akár csak érintőleges hatással bíró hírt megoszt és kommentál. Gyakran kritizálja nyíltan, olykor meglehetősen szókimondóan a magyar kormánnyal rendkívül jó viszonyt ápoló, Köves Slomó által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget (EMIH), vagy a rendszerváltozás óta itthon gyors ütemben terjeszkedő, amerikai gyökerű Chábád-Lubavics mozgalmat. Nem ritkán heves viták alakulnak ki a megosztóbb posztjai alatt, ezeket abból a szempontból érdemes vizsgálni, mivel több ezer követője és ismerőse a magyarországi zsidóság spektrumának minden szegletét lefedi. Fináli Gábor egy alig negyvenéves fiatal neológ rabbi, aki Radnótinál talán még hevesebben és tűzrőlpattantan veti bele magát vitákba. Kíméletlenül kritizálja az izraeli jobboldali kormányzatot, néha már olyan erős szavakkal és hangnemben, hogy az a hazai zsidó közvéleményt, illetve intézményrendszert is felháborítja, jól tükrözi ezt, hogy 2018-ban a neológ rabbitestület távozásra kényszerítette a néhány hónapos tagságából. Emellett hangos kritizálója a nők zsinagógán belüli egyenlőtlen helyzetének és a neológia megrökönyödött, 19. századi felfogásának, tehát összességében ideális alapot nyújt a kutatásunknak. Végül a zsidó múltra egészen egyszerűen azért esett a választásom, mert messze ez a legtöbb tagot számláló, zsidó témájú csoport a magyar nyelvű facebookon, a maga 7000, rendkívül aktív felhasználójával. Természetesen nem lehet beszélni az amúgy is túlhasznált és ezért jelentésében megsínylett reprezentativitásról, azonban úgy gondolom, hogy sajnos a három alkotóelem által lefedett 7-8 ezer ember jól tükrözi a magyar zsidóság egészét.
Kommentek
Mielőtt elkezdtem volna a kommentekben való elmélyülést, két mintázat jutott eszembe, amelyek megjelenhetnek a hozzászólásokban és rezonálhatnak az október hetedikei eseményekkel. Először is elképzelhetőnek tartottam, hogy megjelennek radikális hangok a kommentszekcióban, amelyek trágár módon, szélsőségesen és esetleg a rasszizmust sem mellőzve becsmérlik az egész palesztin népet, vagy egyszerűen az arabokat. A precedenst amiatt gondoltam lehetséges jelenségnek, mert Izrael olyan erős szimbolikus erővel bír a diaszpórai zsidóság kollektív tudatában, hogy egy effajta támadást sokan közvetlen veszélynek élnek meg és ezáltal hajlamosak lehetnek a radikálisabb, reakciós nézetek hangoztatására. Ezen kívül arra számítottam, hogy az izraeli kormányt jogosan kritizáló hozzászólások majdnem teljes egészében eltűnnek az októberi terrortámadás után. Egy ilyen páratlan krízishelyzetben sokan úgy gondolhatják, hogy a jogos és indokolt kritika sem állhatja meg a helyét, nehogy valamiféleképpen csorbítsa az általuk elmondhatatlan jelentőséggel bíró Izrael képét.
A hipotézisek megfogalmazása után rátérnék újból néhány mondat erejéig a vizsgálati egységek alaposabb tanulmányozására. Összességében megfigyelhető, hogy feltehetőleg az érintett felhasználók többségének erős baloldali beállítódása és a demokratikus értékek felé tanúsított feltétlen elköteleződése miatt október hetedike előtt kimondottan sok kritikus hang jelent meg Izrael egyre inkább szélsőségesnek mondható jobboldali kormányával kapcsolatban. Ezen kommentek célkeresztjében többnyire az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanyahu, közismert és gyakran használt becenevén Bibi és a nacionalista pártja, a Likud áll („Jobb lett volna, ha otthon marad” – egy kommentelő véleménye a rabbi oldalán, amikor Netanyahu Budapestre látogatott). A miniszterelnököt kritizálják többek között az egyre erősödő szimpátiája miatt, amit a vallásos cionista, néha szélsőségesnek hívott Itamar ben-Gvir által vezetett Otzma Yehudit[1] és a Bezalel Smotrich vezette vallásos cionista Mafdal felé tanúsít. Emellett ellenérzést kelthet a nem-cionista, vallásos, úgynevezett haredi pártok, az Agudath Yisrael és a Degel HaTorah felé való közeledés, illetve túlzott engedékenység azt illetően, hogy az ultraortodox lakosság, akiket nagyrészt az előbb említett 2 párt képvisel, gyakran nem hajlandó gyermekeiket beadni a zsidók számára kötelező katonai szolgálatra, ezzel jelentős hadrafogható fiatallal esik el az IDF.
Továbbá egy gyakori bejegyzéstípust lehet megkülönböztetni, leginkább Radnóti Zoltán Facebook oldalán, amely az izraeli és a magyar kormány közeledését taglalja, ezt bírálja. Az efféle bejegyzések alá érkezett kommentek zöme bírálja a közeledést és elítéli, hogy az ő percepciójukból az abszolút baloldali zsidóság bármilyen szinten is kapcsolódjon egy jobboldali kormánnyal; a kommentelők túlnyomó többségéről elmondható, hogy egyfajta szekuláris baloldali, a zsidóságot inkább közös kultúraként és identitásként felfogó Izraelt tart kívánatosnak, nem egy jobboldali, autoriter, nacionalista államot. Továbbá Izrael kritizálási pontja volt több esetben is a telepesek kérdése. Az 1967-es jom kippuri háború során megszállt Ciszjordániában egyre nagyobb számban jelennek meg illegális településeket alkotva vallásos cionista zsidók, akik nem ritkán kifejezetten agresszívan lépnek fel a helybeli palesztin lakosság irányába. A mára 400 000 főre becsült telepes népesség túlnyomó többségének elvileg tilos Ciszjordániában cöveket verni, azonban ezt a törvényt a Netanyahu kormány nem igazán ülteti át a gyakorlatba, így jelentősen rontva az izraeli-palesztin viszonyon.
Végül fontos kiemelni, hogy az izraeli választási törvénymódosítás után egyre gyakoribbá váltak a Netanyahu-rezsim és az Orbán kormány között vont párhuzamok, ami első olvasatra nem tűnik egy súlyos vádnak, azonban ha mélyebben vizsgáljuk a kontextust, akkor elmondható, hogy Orbán Viktor a hazai zsidóság szemében egy ördögi rezsim vezetője, egy olyan rendszer megtestesítője, melynek tagjai nem ritkán ízléstelen antiszemita kijelentéseket tesznek. Végül gyakori támadási felület Netanyahu Köves Slomóval való szoros és szívélyes kapcsolata, ami Slomó Orbán Viktorral való kebelbarátsága miatt egyfajta legitimáló faktorjaként szolgál a Fidesz-kormánynak, ami számos kommentelőnek szemet szúr: „Netanjahut nem érdekli a mi véleményünk-kivéve Chabad/ Emih/ K:S-minket meg nem érdekel az ő véleménye”.
Ezen kívül figyelemreméltó jelentőségű kommentek születtek Radnóti Zoltán egy olyan posztja alatt, ami egy izraeli jobboldalnak és ezzel együtt Netanjahunak egy igen fájó szavazási bukásról adott hírt. „Egyszer bukna már meg igazán! Eddig mindig megúszta. Olyan, mint egy groteszk, politikailag perverz keljfeljancsi” – erre a kommentre érkezett egy válasz: „És az rajtad segítene?”. Erre a kérdésre maga Radnóti adott egy igen népszerű, sokak által lájkolt választ: „Egyértelmű igen”. Ez a mini párbeszéd jól mutatja a fő problémáját a magyar zsidóságnak a mai izraeli kormánnyal. Túl közeli viszonyba került a magyar kormánnyal, ami elfogadhatatlan a hazai zsidóság számára, emellett önmagában a jobboldaliság és az ezekhez tartozó ideológia igencsak messze áll a közösségtől; ezt a két tényezőt összegyúrva érthetjük meg az izraeli kormány felé tanúsított ellenérzéseket.
Talán az mondható el a kérdést illetően, hogy a többség Netanjahut mint Izrael miniszterelnökét inkább elítéli, az egyre szélsőségesebb jobboldali kormányzását bírálja, mégis azonban a túlnyomó többség Izraelt magát az államot minden hibája ellenére a végsőkig támogatja és támogatni fogja. Természetesen elképzelhető, sőt, valószínűnek tartom, hogy az igazi többség ebben az esetben is néma és nem fejezi ki a véleményét semelyik platformon sem.
Térjünk azonban vissza az október hetedikei dátum előtt írt kommentekre. Gyakran nem is politikai oldalról támogatják Bibit, még csak érintőlegesen sem kapcsolódik semmiféle politikához sem a hozzászólás tartalma, egyszerűen csupán valamiféle külsődleges tulajdonságot dicsér az illető: „papír nélkül” – írta egy kommentelő Netanyahu általa parádésnak és improvizatívnak vélt budapesti beszédére. Talán mondani sem kell, de a politikai tartalmat teljességgel nélkülöző kommenteknél jóval több a politikai tartalmú dicséret, támogatás, kiállás Izrael mellett. Így volt ez amikor Izrael kilépett az UNESCO-ból, miután a szervezet megszavazott egy olyan kétségkívül nonszensz és felháborító palesztin javaslatot, ami Jeruzsálemet kizárólag a muszlimok szent helyeként mutatja be. Radnóti Zoltán megosztása alatt egy komment igen jól reprezentálja a túlnyomó többség véleményét és hozzáállástát a kérdéshez: „Ki kell ikszelni az Unesco-t örökre, nem kell Izraelnek ott lennie egy ilyen primitiv társaságban”.
Természetesen az adott bejegyzés témájának függvényében, de a kommentek jelentős része szól arról, hogy kié az Izraeli föld, kié a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ebben mondanom sem kell talán, de egyöntetű a zsidóság, legalábbis a magyar zsidóság véleménye: Izrael a zsidók területe. Gyakori érv emellett, hogy igazából olyan nép, hogy palesztin, nem is létezik, csupán a „filiszteus” szó ógörög változatából ered, amit az ottani népekre használtak. Már kvázi-konteó szintű elméletek látnak napvilágot az efféle posztok alatt, amelyek – ahogy nemrég ezt egy izraeli miniszter is megtette (Hadas, 2023) – megkérdőjelezik, hogy létezik-e olyan, hogy palesztin „Meg annyi, hogy a “palesztín népet” Arafat és Andropov konyakozták össze 1964-ben” – írta egy kommentelő Radnóti Zoltán egyik facebook posztja alá, melyben a rabbi a Palesztin szó és nép eredetét kutatta, de inkább vonta kétségbe.
Visszatérnék azonban a csöndes többséget emlegetett gondolatomhoz, miszerint a követők, tagok és felhasználók legnagyobb része nem kommentel, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem is lájkol. Többször megfigyelhető, hogy egy viszonylag mérsékelt, józan és mérlegelő komment kapja a legtöbb lájkot, ez lesz a „topkomment”, Radnóti előbb említett posztja alatt is ez történt. Egy hosszú, nyugodt vérmérsékletű komment kapta a legtöbb elismerő reakciót, amiben többek között a hozzászólást író ember kiemelte, hogy bárkinek a szabadságában áll magát bármilyen nemzetiségnek hívni. Summa summarum így von konklúziót: „Röviden: a “Palesztina” szó eredete nem befolyásolja azt, hogy mennyiben jogos, és mennyiben nem jogos a ma magukat “palesztin” névvel illető közösségek követelései.”. Miben változtak meg a kommentek október hetedike után és az alapján mi mondható el az emberek hozzáállásáról?
Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a bejegyzések témája is gyökeresen megváltozott az ominózus események után. Míg azelőtt többségében politikai, vallási kontextusban jelent meg Izrael, azt követően majdhogynem kizárólag katonai köpenyben van szó róla. Izrael egy olyan állam a diaszpórai zsidóság szemében, ami védelemként szolgál akkor is, ha ők tízezer kilométerre vannak attól, utolsó menedékként fekszik a közel-keleten bármilyen probléma esetén. Izrael egy olyan állam, ami a beteges, sovány és gyenge gettó, -illetve stetlzsidó helyett megalkotta az erős, bátor, magát megvédeni képes és bosszúálló zsidó képét. Ha ezt a zsidót megtámadják, akkor a világ zsidóságának egészét megtámadják. Ennek a szellemiségnek megfelelően születtek az október hetedikei utáni kommentek is.
A kommentek vizsgálata után figyelemreméltó jelenség tűnt fel. Megjelent a hozzászólásokban a magát baloldalinak mondó és Izraelt megszállóként vagy népírtóként aposztrofáló véleményekre való reflexió. Bár korán sem újkeletű a jelenség (Philpot, 2022), konfliktus előtt sokak lehet, hogy nem vették észre azt a fokozódó Palesztinpártolást, illetve egy terrorállam mártírköntösbe öltöztetését, amit egyre inkább teret nyer a nyugati baloldalon. Egyértelműen rosszul esik ez a zsidóságnak, hiszen egy túlnyomó többségben baloldali közösségről lévén szó, kifejezetten fájó pont, ha elvileg hasonló világnézetű és beállítódású emberek állítanak valami olyat, ami szöges ellentétben van a zsidóság nagy részének a meggyőződésével. Lehetséges, hogy mivel a magyar kormány nem meglepő módon megülte ezt a lovat is és a lakájmédiában rendszeresen kiemeli a nyugaton dúló baloldali antiszemitizmust, ezért sok hazai zsidóban még vehemensebb ellenérzések alakultak ki az eddig barátnak és társnak hitt nyugati baloldaliakkal szemben és nem ritkán a magukat baloldalinak tartó megmondóemberekkel is: „Hallgasd meg Gulyas M. beszelgeteset Szekeres Hannaval /Szekeres elvtars lanya/, amiben Izrael elleni bojkottot reklamalnak! Mocskos antiszemita komcsik!” – írta egy dühös kommentelő Fináli Gábor egy posztja alá, ami a Dél-Afrika és Izrael közötti pereskedésről szólt. Nem egyszer került a középpontba a fiatal svéd klímaaktivista Greta Thunberg is, aki hamar állást foglalt Palesztina mellett és október hetedike óta a klímatüntetésekről hírt adó instagram posztokon a földgömbös molínói mellett gyakran lehet látni a Palesztin lobogót, illetve „Free Palestine” feliratú transzparenseket is. Radnóti Zoltán egy posztja alatt, ami egy, a Nova psytrance fesztiválon meggyilkolt és megbecstelenített fiatal lányról szólt, egy kommentelő meg is jegyezte: „Szó szerint rosszul lettem ettől. Még rosszabbul vagyok attól amit Gréta Trumberg vagy több feminista csinál. Greta, how dare you?”.
Megfigyelhető továbbá egyfajta erőszakosodás. Október hetedike előtt nagyítóval kellett kutatni és jóllehet, még úgy sem talált volna az ember agresszív, szélsőséges véleményeket a kommentszekcióban. Most viszont nem ritkák az efféle hozzászólások. Amellett, hogy a korábbi izraeli-palesztin konfliktusok többnyire kisebb horderejűek voltak, többek közt a kfar aza-i és a Nova fesztiválon történt borzalmak kihozták sok emberből az agressziót és korábban talán általuk sem helyeselt gondolatokat osztanak meg a közösségi médiában. „A kúrva.anyatokat.nyomjatok teherbe Hogy teremtett az Isten ilyen embernek Látszó állatokat” – fejezte ki mély gyűlöletét a Hamasszal szemben egy idősebb kommentelő Radnóti Zoltán egyik facebook posztja alatt, ami pont a Nova fesztiválon történt borzalmakról számolt be. Ugyanezen poszt alatt egy fiatal nő így summázta véleményét a történtekkel kapcsolatban: „(…) Megérdemelné Gáza az atombombát!”. Gyakran az ENSZ vagy más országok Izraelhez való hozzáállása jelenti egy komment origóját: „Ezek nem emberek. És a világ még mindig önmérsékletet vár Izraeltől, pedig már régen be kellett volna söpörni Gázát a tengerbe.”.
Az írás elején megfogalmazott hipotézisemre reagálnék röviden. A kommentek egyértelműen vehemensebbek lettek október hetedike után és alig lehetett találni Izraelt nyíltan bíráló hozzászólást. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ez teljes mértékben a bejegyzések témájával vonható párhuzamba. Mivel a konfliktus kirobbanása óta Izrael teljesen más kontextusban kerül elő, mint október hetedike előtt, ezért merőben eltérő kommentek is születnek, hiszen érthető módon egy lefejezett csecsemőről szóló cikk durvább indulatokat szül, mint egy izraeli belpolitikai viszály.
Zárásképpen lehetetlennek tartom, hogy ne térjek ki az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség kapcsolatára. Természetesen mint bármelyik más államot, úgy Izraelt is lehet kritizálni, elég gyakran rá is szolgál a vezetése, Azonban van az a hangnem és jelentéstartam, ami egy látens antiszemitizmust hordoz magában és ennek a detektálására fogalmazta meg Nathan Sharansky izraeli politikus a 3d tesztet (Sharansky, 2004). A 3d: démonizáció, delegitimáció és double standards, tehát kettős mérce. Ha valaki ezen teszt egyik pontján megbukik, akkor sejteni lehet, hogy az nem egy legitim Izrael kritika, hanem a mondandója antiszemitizmustól bűzölög. Sajnos annak ellenére, hogy valóban megugrott az antiszemita gyűlöletbeszéd jelenléte, sokan a legitim Izrael-kritikát is antiszemitizmusként fogják fel és azonnal magukból kikelve lenácizzák a másikat. Rettentő káros és kontraproduktív ez, mert amellett, hogy így erejét veszti az „antiszemita” szó és tartalmilag kiüresedik, relativizálódik a kifejezés és egy idő után elvesztheti eredeti értelmét. Szükséges volna megismertetni az embereket a 3d próbájával és elmagyarázni, hogy az antiszemita kártya sokszori és irreleváns használata a saját közösségünkre nézve van káros hatással.
Szakirodalom
Murat (2018): Muscular judaism alla turca? Assosiation for Jewish Studies, ( (https://www.associationforjewishstudies.org/publications-research/ajs-perspectives/the-body-issue/muscular-judaism-alla-turca) (Utolsó megtekintés: 2024. január 21.)
Hadas Gold (2023): Israeli minister says there’s ’no such thing as a Palestinian people’ inviting US rebuke. BBC, március 21. (https://edition.cnn.com/2023/03/21/middleeast/israel-smotrich-palestinians-intl/index.html) (Utolsó megtekintés: 2024. január 21.)
Robert Philpot (2022): Three years after Corbyn’s defeat, UK’s Labour fights to purge lurking antisemitism. The times of Israel, december 12. (https://www.timesofisrael.com/three-years-after-corbyns-defeat-uks-labour-fights-to-purge-lurking-antisemitism/) (Utolsó megtekintés: 2024. január 18.)
Nathan Sharansky (2004): 3D Test of Anti-Semitism: Demonization, Double Standards, Delegitimization. Foreword of JPSR Issue. JCPA., 16: 3-4. (https://www.jcpa.org/phas/phas-sharansky-f04.htm) (Utolsó megtekintés: 2024. január 20.)
[1] Tükörfordításban annyit tesz: Zsidó erő. Szélsőjobboldali, arabellenes, vallásos cionista párt.
