A Mandate kilenc országra kiterjedő felmérésének másodelemzése, 2026. június
Az elemzés alapjául szolgáló kutatási eredményekhez a Mandate-tel fennálló stratégiai együttműködésünk keretében kaptunk hozzáférést. A kutatás adatait a Mandate egyelőre nem hozta nyilvánosságra.
1. Bevezetés
A mesterséges intelligencia néhány év alatt az informatikai fejlesztések egyik részterületéből széles körben hozzáférhető, a mindennapokban is használt technológiává vált. Az AI-alapú eszközök ma már nem csak kutatóintézetekben és technológiai vállalatoknál vannak jelen: a munkavégzés, az oktatás, a tájékozódás és a szórakozás során is egyre gyakrabban találkozunk velük. A technológia elterjedésével párhuzamosan a társadalmi megítélése is egyre fontosabb kérdéssé vált — ez a megítélés azonban korántsem egységes.
Nem túlzás azt állítani, hogy kevés olyan technológiai fejlesztés létezik ma, amelyhez ennyire eltérő jövőképek kapcsolódnak. Az egyik olvasat szerint az AI a termelékenység növelésével, az információk könnyebb hozzáférhetőségével és a munkavégzés átalakításával számos társadalmi probléma megoldásához járulhat hozzá. A másik olvasat a munkahelyek megszűnésére, a hamis tartalmak terjedésére, az emberi kontroll elvesztésére és a technológiai vállalatok tovább növekvő hatalmára figyelmeztet. A diskurzusban tehát egyszerre van jelen a technológiai optimizmus és pesszimizmus — csakhogy nem minden társadalomban és nem minden társadalmi csoportban azonos mértékben.
A Mandate Quarterly 5 keretében 2026 júniusában készült, kilenc országra és 13 854 válaszadóra kiterjedő kutatás jó lehetőséget kínál ezeknek az attitűdöknek az összehasonlítására. A felmérés egyik legfontosabb eredménye, hogy az AI jelenlegi társadalmi hatásának megítélése markánsan eltér egyfelől az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, másfelől a vizsgált kontinentális európai országokban. Míg az amerikai és a brit válaszadók közel fele negatívan értékeli az AI társadalmi hatását, a kontinentális Európában mindenhol alacsonyabb a negatív válaszok aránya. Spanyolországban kifejezetten pozitív kép rajzolódik ki, de Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban is lényegesen kiegyenlítettebb a megítélés, mint a két angolszász országban.
Az AI-val kapcsolatos attitűdöket gyakran egyéni szociodemográfiai jellemzőkkel — életkorral, nemmel, iskolai végzettséggel, lakóhellyel — próbáljuk magyarázni. A Mandate kutatása valóban kimutat életkori és nemi különbségeket: a férfiak minden vizsgált országban pozitívabban ítélik meg az AI-t, mint a nők, és több országban a fiatal nők a leginkább elutasító csoport. Az országok közötti eltérések azonban arra utalnak, hogy az egyéni jellemzők önmagukban nem adnak teljes magyarázatot. Ugyanaz a demográfiai csoport egészen másként viszonyulhat a technológiához attól függően, hogy melyik országban, milyen intézményi környezetben és milyen technológiai tapasztalatok között él.
Elemzésemben ezért nem arra teszek kísérletet, hogy az AI-val kapcsolatos optimizmust vagy félelmet egyetlen társadalmi változóra vezessem vissza. Azt vizsgálom, hogy az egyéni különbségek mellett milyen szerepet tölt be a nemzeti és regionális társadalmi környezet — különös figyelemmel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint a kontinentális európai országok közötti eltérésre. Az adatok alapján ugyanis feltételezhető, hogy az AI megítélését nem csak az határozza meg, milyen társadalmi csoporthoz tartozik a válaszadó, hanem az is, hogy közvetlen környezetében miként jelenik meg maga a technológia, milyen tapasztalatok kapcsolódnak a technológiai vállalatokhoz, és milyen konfliktusok alakultak ki az AI használata körül.
Az elemzés során a következő kérdésekre keresem a választ. Milyen mértékű különbség figyelhető meg az angolszász és a kontinentális európai országok AI-attitűdjei között? Hogyan viszonyulnak az országok közötti eltérések az életkor és a nem alapján megfigyelhető különbségekhez? Milyen társadalmi és intézményi folyamatok magyarázhatják az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában megjelenő erőteljesebb AI-ellenességet? És mennyiben írható le Magyarország viszonya az AI-hoz egyfajta feltételes vagy pragmatikus technológiai optimizmusként?
A Mandate kutatásának eredményeit másodelemzés keretében vizsgálom. Elsősorban az AI jelenlegi társadalmi hatásának megítélésére koncentrálok, de figyelembe veszem a technológia használatával, a Big Tech vállalatok megítélésével, az adatközpontok elfogadásával és a szabályozással kapcsolatos eredményeket is. A kutatás ugyanakkor nem teszi lehetővé minden lehetséges magyarázó tényező önálló vizsgálatát, így a cél nem egy kizárólagos oksági magyarázat megfogalmazása, hanem az országok között kirajzolódó mintázatok bemutatása és lehetséges társadalmi hátterük feltárása.
2. A kutatás bemutatása és módszertani kerete
Az elemzés alapjául szolgáló adatfelvételre 2026. június 2. és 18. között került sor kilenc országban: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Svédországban és Magyarországon. A teljes mintába 13 854 válaszadó került, az országonkénti minták nagysága azonban eltérő volt: a legnagyobb mintával Németország (2174 fő) és Nagy-Britannia (2011 fő) rendelkezett, ezt követte Spanyolország (1725), Lengyelország (1578), Franciaország (1562), Olaszország (1523) és Svédország (1278), míg az Egyesült Államokban 1003, Magyarországon 1000 fő alkotta a mintát.
Az adatfelvételt a legtöbb európai országban a YouGov végezte online (CAWI) kérdezéssel. Az Egyesült Államokban a Catalist és a YouGov közösen, szintén online kérdezett, Svédországban a Verian, Magyarországon a Závecz Research volt az adatfelvevő. A magyarországi kutatás módszertanilag részben eltért a többitől: az online kérdezés mellett telefonos (CATI) adatfelvételt is alkalmaztak. Ezt az összehasonlításnál érdemes szem előtt tartani, mivel az online és a telefonos kérdezés nem feltétlenül éri el ugyanazokat a társadalmi csoportokat, és a válaszokat maga a kérdezési helyzet is befolyásolhatja.
A kutatás központi kérdése az volt, hogy a válaszadók összességében pozitívnak vagy negatívnak ítélik-e a mesterséges intelligencia jelenlegi társadalmi hatását; a pozitív, a negatív és a semleges válasz mellett a „nem tudom” lehetőség is választható volt. Az országok, politikai táborok és demográfiai csoportok összehasonlításához a Mandate több esetben nettó pozitivitást használt, vagyis a pozitív és a negatív válaszok arányának különbségét. Ez a mutató egyszerűbbé teszi az összehasonlítást, ugyanakkor a semleges és bizonytalan válaszok aránya ebben a formában már nem látszik — ami, mint látni fogjuk, önmagában is fontos információ.
Fontos különbséget tenni az AI társadalmi hatásának negatív megítélése és az AI-tól való félelem között. A központi kérdés nem a félelem mértékét mérte, hanem azt, hogyan értékelik a válaszadók a technológia jelenlegi társadalmi következményeit. Egy negatív értékelés mögött állhat személyes félelem, a munkahely elvesztésével kapcsolatos aggodalom, a technológiai vállalatokkal szembeni bizalmatlanság, politikai ellenérzés vagy általános társadalomkritikai álláspont is. Hasonlóképpen a szabályozás támogatása sem jelent automatikusan AI-ellenességet: elképzelhető, hogy valaki hasznosnak tartja a technológiát, de biztonságos és etikus alkalmazása érdekében erőteljesebb állami beavatkozást tart szükségesnek.
A központi kérdés mellett a Mandate több kapcsolódó területet is vizsgált: a technológiai nagyvállalatok társadalmi szerepének megítélését, a biztonságos fejlesztés és a gyors fejlődés viszonyát, a szigorúbb állami szabályozás támogatottságát, az AI lehetséges veszélyeit, a chatbotok használatát, az AI által szolgáltatott információkba vetett bizalmat, az adatközpontok helyi elfogadottságát, valamint különböző szakpolitikai intézkedések és politikai üzenetek fogadtatását. Ezek a kérdések lehetővé teszik, hogy az AI-attitűdöket ne egyetlen válasz, hanem több, egymással összefüggő dimenzió mentén értelmezzük.
A demográfiai elemzéshez a kutatás a válaszadókat nem és életkor szerint négy csoportba sorolta: 18–44 éves férfiak, 45 éves és idősebb férfiak, 18–44 éves nők, valamint 45 éves és idősebb nők. Ez a felosztás alkalmas az életkor és a nem együttes hatásának bemutatására, a széles életkori kategóriák azonban szükségszerűen elfedik a nemzedékek közötti finomabb különbségeket: a 18–44 évesek csoportjába élethelyzetük, munkatapasztalatuk és technológiahasználatuk szempontjából igen különböző válaszadók kerültek.
3. Az alapvető törésvonal: az angolszféra és a kontinentális Európa
A Mandate kutatásának egyik legszembetűnőbb eredménye az országok közötti különbségek nagysága. Arra a kérdésre, hogy az AI jelenlegi társadalmi hatása összességében pozitív vagy negatív-e, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában lényegesen más válaszok születtek, mint a kontinentális Európában. Az Egyesült Államokban a válaszadók fele negatívan értékelte az AI hatását, és mindössze 23 százalék tartotta pozitívnak; Nagy-Britanniában 46 százalék volt a negatív és 21 százalék a pozitív válaszok aránya. A negatív értékelések tehát mindkét országban több mint kétszer olyan gyakoriak voltak, mint a pozitívak.
1. ábra. Az AI jelenlegi társadalmi hatásának megítélése országonként. Forrás: Mandate Quarterly 5, 2026. június
A kontinentális európai országokban ezzel szemben sehol nem került egyértelmű többségbe a negatív megítélés. A legpozitívabb eredmény Spanyolországban született, ahol a válaszadók 42 százaléka ítélte pozitívnak és csupán 20 százaléka negatívnak az AI társadalmi hatását. Svédországban 35 százalék pozitív és 32 százalék negatív válasz érkezett, Magyarországon 29, illetve 26 százalék. Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban és Németországban valamivel többen adtak negatív választ, mint pozitívat, de az eltérés egyik országban sem közelítette meg az angolszász értékeket.
A nettó pozitivitás még jobban láthatóvá teszi a két országcsoport közötti távolságot. Spanyolországban a mérleg 22 százalékponttal a pozitív oldalra billen, Magyarország és Svédország egyaránt plusz 3 százalékpontnál áll, Lengyelország és Olaszország mínusz 1-nél, Franciaország mínusz 5-nél, Németország mínusz 7-nél. Ezzel szemben Nagy-Britanniában mínusz 25, az Egyesült Államokban mínusz 27 százalékpont az AI nettó megítélése. Míg tehát a kontinentális országok többségében kiegyenlített vagy enyhén pozitív, illetve enyhén negatív attitűdről beszélhetünk, a két angolszász országban egyértelmű és nagymértékű negatív többlet figyelhető meg.
Az eltérés ráadásul nem egyszerűen abból ered, hogy a kontinensen többen lelkesednének a technológiáért. Legalább ilyen fontos a semleges és bizonytalan válaszok aránya: Magyarországon és Olaszországban a válaszadók 45 százaléka helyezkedett semleges álláspontra vagy nem tudta megítélni a kérdést, Franciaországban 44, Lengyelországban 43, Németországban 41 százalék. Az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 28 százalék. Az amerikai eredmény tehát nem a pozitív vélemények hiányából fakad, hanem abból, hogy a válaszadók jelentős része már kialakított, negatív állásponttal rendelkezik. A kontinentális országokban az AI sokak számára még nem egyértelműen jó vagy rossz jelenség, hanem olyan technológia, amelynek társadalmi következményei egyelőre bizonytalanok.
A földrajzi különbség akkor is megmarad, ha a progresszív pártok potenciális választóit hasonlítjuk össze. A spanyol Szocialista Munkáspárt potenciális szavazói között 40 százalék ítélte pozitívnak és 22 százalék negatívnak az AI hatását; a Sumar táborában 39, illetve 23 százalék volt ez az arány. A francia szocialisták, a svéd szociáldemokraták, a lengyel Polgári Koalíció, a magyar Tisza, az olasz Demokrata Párt, valamint a német szociáldemokraták és zöldek potenciális választói között kiegyenlítettebb eredmények születtek, de az angolszász mértékű negatív többség egyik csoportban sem jelent meg.
