8. Összegzés
Elemzésemben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az egyéni demográfiai jellemzők mellett milyen szerepet tölt be a válaszadók nemzeti és regionális társadalmi környezete az AI-val kapcsolatos attitűdök alakításában. Az eredmények alapján az AI megítélése nem vezethető vissza kizárólag a válaszadók nemére, életkorára vagy politikai beállítottságára: ezek a tényezők látható különbségeket hoznak létre az egyes társadalmakon belül, az attitűdök általános irányát azonban jelentős mértékben az is alakítja, hogy a válaszadó melyik országban él.
A legfontosabb földrajzi különbség az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint a kontinentális európai országok között jelent meg. Az amerikai és brit válaszadók közel fele negatívan értékelte az AI jelenlegi társadalmi hatását, miközben a pozitív válaszok aránya mindkét országban lényegesen alacsonyabb volt. A kontinentális Európában jóval kiegyenlítettebb eredmények születtek: Spanyolországban kifejezetten pozitív, Magyarországon és Svédországban enyhén pozitív, több más országban mérsékelten negatív nettó megítélés volt megfigyelhető.
A földrajzi különbség a nemi és életkori csoportok összehasonlításakor is megmaradt. A férfiak minden országban pozitívabban viszonyultak az AI-hoz, mint a nők, és a fiatal nők több országban is a legelutasítóbb csoportok közé tartoztak — de egy spanyol vagy magyar nő így is pozitívabban viszonyulhat az AI-hoz, mint egy amerikai vagy brit férfi. A nem és az életkor tehát elsősorban az országokon belüli különbségeket alakítja, míg a nemzeti környezet azt az általános szintet határozza meg, amelyhez képest ezek a csoportok elhelyezkednek. Ugyanez érvényes a politikai csoportokra: a brit Munkáspárt, a brit zöldek és az amerikai demokraták potenciális választói lényegesen negatívabbak, mint a kontinentális progresszív pártok támogatói — a progresszív identitás tehát nem jár együtt minden országban azonos technológiai attitűddel.
Az angolszász országok negatívabb attitűdje mögött több, egymással összefüggő társadalmi magyarázat állhat. Az Egyesült Államokban közvetlenebbül érzékelhetők az AI-ipar infrastruktúrájához, energiafelhasználásához és gazdasági működéséhez kapcsolódó konfliktusok; mindkét országban erősebb a Big Tech vállalatokkal szembeni bizalmatlanság és alacsonyabb a chatbotok rendszeres használata; a közös angol nyelvű médiatér pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy az amerikai technológiai konfliktusok és kritikus narratívák Nagy-Britanniában is közvetlenül megjelenjenek. Ezek együttesen olyan társadalmi környezetet alakítanak ki, amelyben az AI kevésbé a fejlődés távoli ígéreteként, inkább már megtapasztalt gazdasági és hatalmi problémaként jelenik meg.
A földrajzi törésvonal ugyanakkor nem minden kérdésben érvényesül azonos erővel. A biztonságos és etikus fejlesztés, a szigorúbb szabályozás és az AI miatt munkájukat elvesztők támogatása minden vizsgált országban széles körű társadalmi igényként jelent meg. A szabályozás támogatása tehát nem azonos az AI elutasításával: az állami ellenőrzés, a vállalati felelősség és a társadalmi védelem követelése pozitívabb technológiai attitűdök mellett is megjelenik. Az országok közötti különbség elsősorban nem abban áll, hogy felismerik-e az AI kockázatait, hanem abban, hogy egy alapvetően pozitív, bizonytalan vagy negatív technológiai jövőkép részeként értelmezik-e azokat.
Magyarország eredményei leginkább pragmatikus technológiai optimizmusként írhatók le. A magyar válaszadók enyhén pozitívan viszonyulnak az AI társadalmi hatásához, jelentős részük rendszeresen használ chatbotokat, és támogatják a hazai technológiai kapacitások fejlesztését — miközben erős igényt fogalmaznak meg a szigorú szabályozásra, a biztonságos fejlesztésre, a környezeti korlátokra és a munkavállalók védelmére. A magyar AI-attitűd tehát nem feltétel nélküli lelkesedés, hanem olyan nyitottság, amely a technológia elfogadását annak társadalmi következményeihez köti.
A Mandate kutatása összességében azt mutatja, hogy a mesterséges intelligenciához való viszony nem kizárólag egyéni tulajdonságokból következik. Az AI globálisan hozzáférhető technológia, az emberek azonban mindig saját társadalmi környezetükön, intézményeiken, médiájukon és közvetlen tapasztalataikon keresztül találkoznak vele. A technológia ezért országonként mást és mást jelenthet: lehet a modernizáció eszköze, a gazdasági felzárkózás lehetősége, a vállalati hatalom új formája — vagy a társadalmi bizonytalanság forrása.
Bibliográfia
Beck, U. (1992). Risk society: Towards a new modernity (M. Ritter, Trans.). SAGE Publications. (Original work published 1986)
Hall, P. A., & Soskice, D. (Eds.). (2001). Varieties of capitalism: The institutional foundations of comparative advantage. Oxford University Press.
Jasanoff, S., & Kim, S.-H. (Eds.). (2015). Dreamscapes of modernity: Sociotechnical imaginaries and the fabrication of power. University of Chicago Press.
Kasperson, R. E., Renn, O., Slovic, P., Brown, H. S., Emel, J., Goble, R., Kasperson, J. X., & Ratick, S. (1988). The social amplification of risk: A conceptual framework. Risk Analysis, 8(2), 177–187.
Srnicek, N. (2017). Platform capitalism. Polity Press.
