5.1. A technológiai közelség és a társadalmi költségek láthatósága

Az Egyesült Államok különleges helyzetben van: a legismertebb AI-fejlesztő vállalatok jelentős része az országban működik, így az amerikai társadalom nemcsak az AI lehetőségeivel találkozik közvetlenül, hanem a technológiai infrastruktúra gazdasági, környezeti és munkaerőpiaci következményeivel is. Az adatközpontok építése, víz- és energiafelhasználásuk, az energiaárakra gyakorolt feltételezett hatásuk és az állami támogatások kérdése közvetlen helyi konfliktusokat szül. A technológia ilyenkor már nem távoli digitális szolgáltatás: fizikailag is megjelenik az emberek lakókörnyezetében.

4. ábra. Egy új helyi adatközpont megítélése országonként. Forrás: Mandate Quarterly 5, 2026. június

A Mandate adatközpontokkal kapcsolatos eredményei jelentős eltérést mutatnak az Egyesült Államok és az európai országok között. Az amerikai válaszadók 63 százaléka negatív változásnak tartaná, ha lakóhelye közelében új adatközpont épülne, és mindössze 15 százalék értékelné pozitívan. Nagy-Britanniában 41 százalék tekintené negatívnak és 19 százalék pozitívnak a beruházást, míg a kontinentális országokban a negatív válaszok aránya 24 és 36 százalék között mozog: Spanyolországban 38 százalék pozitívnak és 24 százalék negatívnak tartana egy helyi adatközpontot, Németországban 36, illetve 26 százalék a két arány.

Az amerikai eredmény alátámasztja azt a feltételezést, hogy a technológia társadalmi költségeinek közvetlen jelenléte negatívabb általános AI-attitűdhöz vezethet. Amíg egy technológia elsősorban jövőbeli lehetőségként jelenik meg, könnyebb az előnyeire koncentrálni; amikor viszont helyi infrastruktúra, energiafogyasztás, munkaerőpiaci változás vagy politikai konfliktus formájában érzékelhetővé válik, a költségei is nagyobb figyelmet kapnak. Az AI-val szembeni ellenállás eszerint ott a legerősebb, ahol maga a technológiai átalakulás a leginkább előrehaladott.

Ez a magyarázat azonban önmagában nem ad számot a brit eredményekről. Nagy-Britannia nem rendelkezik az amerikaihoz mérhető AI-iparral, és a helyi adatközpontokkal szembeni ellenállás is alacsonyabb — a brit válaszadók általános AI-megítélése mégis szinte pontosan megegyezik az amerikaival. A technológiai közelséget ezért nem csak a vállalatok és adatközpontok fizikai jelenléteként érdemes értelmezni. Az angol nyelvű médiatér, az amerikai platformok közvetlen használata és a két ország között áramló politikai-kulturális tartalmak révén a brit nyilvánosság gyorsabban és közvetlenebbül találkozik az Egyesült Államokban kialakuló AI-konfliktusokkal. A technológia társadalmi problémái így akkor is közel kerülhetnek a brit válaszadókhoz, ha nem a saját országukban alakultak ki.

5.2. A Big Tech vállalatokkal szembeni bizalmatlanság

Az angolszász országok negatívabb AI-attitűdjének egyik legerősebb lehetséges magyarázata a technológiai nagyvállalatok megítélése. Az AI a nyilvánosságban nem személytelen technológiai rendszerként jelenik meg, hanem konkrét vállalatokhoz, vállalatvezetőkhöz és üzleti érdekekhez kapcsolódik. A válaszadók AI-ról alkotott véleménye ezért részben arról is szól, mennyire bíznak azokban, akik a technológiát fejlesztik és működtetik.

5. ábra. A Big Tech vállalatok megítélése: a fejlődés motorjai vagy károsak a társadalomra? Forrás: Mandate Quarterly 5, 2026. június

A kutatásban az amerikai válaszadók 58 százaléka értett inkább egyet azzal, hogy a Big Tech vállalatok több kárt okoznak, mint hasznot az emberek életében és a társadalom egészségében, és mindössze 23 százalék tekintett rájuk a fejlődés motorjaiként. Nagy-Britanniában 54 százalék képviselte a kritikus és 22 százalék a pozitív álláspontot. A két országban tehát nemcsak az AI-nak, hanem az azt létrehozó vállalati környezetnek is egyértelműen negatív a megítélése. A kontinentális országokban kiegyenlítettebb a kép: Spanyolországban 46 százalék látta a Big Tech vállalatokban a fejlődés elősegítőit és 32 százalék az ártalmas szereplőt, Magyarországon 41, illetve 39 százalék volt a két arány, Németországban pedig gyakorlatilag azonos támogatást kapott a két álláspont. Franciaországban, Olaszországban és Svédországban többségben voltak a kritikusabb válaszok, de a különbség sehol nem érte el az angolszász szintet.

A progresszív potenciális választók körében még élesebb a kontraszt: a brit zöldek 67, az amerikai demokraták 64, a brit Munkáspárt potenciális szavazóinak 63 százaléka gondolja úgy, hogy a Big Tech több kárt okoz, mint hasznot. A magyar Tisza potenciális választói között ezzel szemben 46 százalék tekintette a technológiai vállalatokat a fejlődés motorjainak, és 35 százalék ítélte meg őket negatívan. Az ideológia hatása tehát itt is az országos környezeten keresztül érvényesül: a progresszív identitás az angolszász országokban szorosan összekapcsolódik a technológiai nagyvállalatok kritikájával, a kontinentális Európában ez a kapcsolat jóval gyengébb.

Ebben az értelmezésben az AI a platformkapitalizmus újabb szakaszaként jelenik meg. A fogalom arra a gazdasági működésmódra utal, amelyben néhány technológiai vállalat digitális infrastruktúrák, felhasználói adatok és hálózati hatások révén kerül meghatározó pozícióba (Srnicek 2017); az AI fejlődése tovább növelheti e vállalatok információs, gazdasági és politikai hatalmát. Azokban a társadalmakban, ahol a közösségi média korábbi negatív következményeit is ugyanezekhez a vállalatokhoz kapcsolják, az AI-val szembeni bizalmatlanság részben egy már korábban kialakult technológiakritika folytatása.

Ezt erősíti a Mandate politikai üzenetekkel végzett kísérlete is: a progresszív AI-kritikus üzenetek valamivel kedvezőbb értékelést kaptak, ha általános megfogalmazás helyett név szerint Elon Muskra hivatkoztak. Az elvont kockázati üzeneteknél tehát hatásosabb lehet egy konkrét vállalati szereplő megnevezése — az AI-val kapcsolatos félelmek megszemélyesíthetők, és egy ismert technológiai milliárdoshoz vagy vállalathoz köthetők. Fontos ugyanakkor, hogy ezt a kísérletet Magyarországon és Svédországban nem végezték el, így az eredmény nem minden vizsgált országra vonatkoztatható.

5.3. Az alacsonyabb használat és a negatívabb megítélés kapcsolata

A kutatás első látásra ellentmondásos eredménye, hogy éppen az AI-t legnegatívabban megítélő két országban a legalacsonyabb a chatbotok rendszeres használata. Spanyolországban a válaszadók 65, Lengyelországban 63, Olaszországban 62 százaléka használ legalább hetente valamilyen AI-chatbotot; Németországban és Franciaországban 56, Magyarországon 52, Svédországban 51 százalék ez az arány. Az Egyesült Államokban ezzel szemben 47, Nagy-Britanniában mindössze 37 százalék számolt be heti rendszerességű használatról.

6. ábra. Legalább heti rendszerességű AI-chatbot-használat országonként. Forrás: Mandate Quarterly 5, 2026. június

Ebből nem következik automatikusan, hogy a használat pozitívabb attitűdöt eredményez. Elképzelhető, hogy a technológiával szembeni bizalmatlanság miatt kezdenek el kevesebben chatbotokat használni — ekkor a negatív attitűd okozza az alacsonyabb használatot. De az is lehetséges, hogy aki ritkábban használja az AI-eszközöket, kevésbé találkozik közvetlen előnyeikkel, így véleményét inkább a médiában megjelenő kockázatok és konfliktusok alakítják — ekkor az alacsonyabb használat járul hozzá a negatívabb megítéléshez. Végül az sem zárható ki, hogy mindkét jelenséget egy harmadik tényező, például a technológiai vállalatokkal szembeni általános bizalmatlanság magyarázza. A keresztmetszeti adatokból az oksági irány nem állapítható meg.

Az eredmény mégis fontos, mert megmutatja, hogy a technológiai közelségnek több formája létezik. Az amerikai és brit válaszadók a személyes használat szempontjából kerülnek kevésbé közel az AI-hoz, miközben a közéleti és társadalmi konfliktusokon keresztül erősebben találkoznak a lehetséges veszélyeivel. A kontinentális európai válaszadók gyakrabban használják a chatbotokat, miközben a technológia gazdasági és politikai következményei kevésbé váltak közvetlen tapasztalattá. A kétféle közelség eltérő attitűdöket alakít ki.

5.4. Eltérő intézményi környezetek és technológiai jövőképek

Az AI-attitűdöket az is befolyásolhatja, milyen szerepet tulajdonítanak a válaszadók az államnak, a piacnak és a technológiai vállalatoknak. Az angolszász gazdaságokban hagyományosan nagyobb a piaci mechanizmusok szerepe, míg több kontinentális európai országban erősebb az állami szabályozás és a munkavállalói védelem intézményes elvárása. A különböző kapitalizmusmodellek nemcsak a gazdaság működésére, hanem az új technológiák társadalmi értelmezésére is hatnak (Hall–Soskice 2001).

Ha a válaszadók úgy érzékelik, hogy az AI bevezetéséről a munkáltatók és a technológiai vállalatok döntenek, a költségeit pedig a munkavállalók viselik, a technológia könnyen összekapcsolódik a kiszolgáltatottság érzésével. Egy erősebb szabályozói és jóléti állam ezzel szemben lehetővé teheti, hogy a válaszadók különválasszák magát a technológiát annak káros alkalmazásaitól: az AI ekkor alapvetően hasznos fejlesztésként jelenhet meg, amelynek veszélyei szabályozással, átképzési programokkal és munkavállalói védelemmel kordában tarthatók.

A Mandate eredményei ugyanakkor azt mutatják, hogy a szigorúbb szabályozás igénye nem kontinentális sajátosság: Nagy-Britanniában a válaszadók 79, az Egyesült Államokban 74, Magyarországon 78 százaléka támogatta az AI-ipar szigorúbb állami szabályozását, és minden országban jelentős többség gondolta úgy, hogy a biztonságos és etikus fejlesztés fontosabb a technológiai verseny gyorsaságánál. A biztonság és a szabályozás iránti igény tehát közös elem — csak éppen eltérő általános attitűdök mellett jelenik meg. Nem az különbözteti meg az angolszász és a kontinentális országokat, hogy az egyik szabályozni akarja az AI-t, a másik pedig nem, hanem az, hogy milyen alapállásból fogalmazódik meg ez az igény: az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában egy eleve negatívan megítélt technológia és vállalati környezet korlátozásaként, Magyarországon és több kontinentális országban egy alapvetően elfogadott vagy még bizonytalan megítélésű technológia biztonságosabb alkalmazásának feltételeként.

A különbség értelmezéséhez segítséget nyújt a szociotechnikai képzelet fogalma is. A szociotechnikai képzeletek olyan közösen kialakított társadalmi jövőképek, amelyek összekapcsolják a technológiai fejlődést azzal, hogy egy közösség milyen politikai, gazdasági és társadalmi rendet tart kívánatosnak (Jasanoff–Kim 2015). A mesterséges intelligencia ennek megfelelően nem csupán technikai eszköz, hanem különböző társadalmi jövők szimbóluma is lehet. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az AI erősebben kapcsolódik a vállalati koncentrációhoz, a munkahelyek automatizálásához és a technológiai milliárdosok ellenőrizetlen hatalmához; a kontinentális Európában gyakrabban jelenik meg a gazdasági modernizáció, a felzárkózás és az amerikai technológiai függőség csökkentésének eszközeként.