Módszertan
Empirikus kutatásunk során kvantitatív módszertant alkalmaztunk, amelynek keretében online kérdőíves adatfelvétel valósult meg. A kérdőíves kutatás a társadalomtudományok egyik leggyakrabban alkalmazott adatgyűjtési módszere, amely lehetővé teszi nagyobb számú válaszadó attitűdjeinek, véleményeinek és viselkedési mintázatainak standardizált vizsgálatát (Babbie, 2017). Az online kérdőívek további előnye, hogy a résztvevők saját környezetükben, külső befolyástól mentesen tölthetik ki azokat, ami csökkentheti a kérdezői hatásból fakadó torzításokat (Evans & Mathur, 2005).
A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a videojátékokban használt avatarok milyen kapcsolatban állnak a játékosok önreprezentációjával, identitásával és az avatárral való pszichológiai azonosulás mértékével. Emellett arra is kerestük a választ, hogy az avatarok milyen hatással lehetnek a játékosok önértékelésére, kommunikációjára és bizonyos offline viselkedési mintázataira. A kérdőív összeállítása során törekedtünk arra, hogy a kérdések szorosan kapcsolódjanak az elméleti fejezetben bemutatott önprezentációs, identitás- és Proteus-hatás elméletekhez.
Az adatfelvételhez saját szerkesztésű online kérdőívet használtunk. A kérdőív első blokkja a demográfiai jellemzőkre, a videojáték-használati szokásokra és az avatáralkotási preferenciákra vonatkozott. A második blokk az avatárral való azonosulás, az érzelmi kötődés, valamint az avatár önészlelésre és viselkedésre gyakorolt hatásának vizsgálatára fókuszált. A kérdőív zárt végű, egyszeres és többszörös választásos, valamint Likert-skálás kérdéseket egyaránt tartalmazott. A Likert-skálák alkalmazása különösen alkalmas az attitűdök és szubjektív élmények mérésére, mivel lehetővé teszi azok intenzitásának számszerűsítését (Bryman, 2016).
A kérdések egy része az avatár és a valós én kapcsolatára irányult. A szakirodalom szerint a virtuális karakterek gyakran a valós én, az ideális én vagy a vágyott én különböző reprezentációiként jelennek meg (Bessière, Seay & Kiesler, 2007). Ennek megfelelően vizsgáltuk, hogy a válaszadók mennyire tekintik önmagukhoz hasonlónak avatárjukat, illetve milyen szempontok alapján hozzák létre karaktereiket. A kérdések másik csoportja az avatárral való azonosulás és érzelmi kötődés különböző dimenzióira épült. A virtuális megtestesülés (embodiment) és a jelenlétérzet (presence) elmélete szerint a játékosok bizonyos helyzetekben identitásuk részének tekinthetik avatárjukat, amely így hatással lehet önészlelésükre és viselkedésükre is (Riva & mtsai, 2009).
Mivel a kutatás egy speciális célcsoportot, a videojátékosokat kívánta elérni, ezért célzott mintavételi eljárást (purposive sampling) alkalmaztunk (Bryman, 2016). A kérdőívet videojátékos közösségekben, online fórumokon, közösségi médiafelületeken (pl.: redditen) és saját kapcsolati hálónkon keresztül terjesztettük. Az online toborzás lehetővé tette az aktív játékosok gyors és hatékony elérését, valamint a kutatás szempontjából megfelelő elemszám biztosítását (Evans & Mathur, 2005).
A kérdőívet összesen 106 fő töltötte ki, akik többsége férfi (77,4%) és fiatal felnőtt korosztályba tartozó játékos volt (18-24). A válaszadók jelentős része rendszeresen játszik videojátékokkal: közel fele naponta, további egyharmada pedig hetente többször. A minta tehát olyan aktív játékosokból állt, akik valószínűsíthetően jelentős tapasztalattal rendelkeznek a karakteralkotás és az online identitásformálás területén.
Az adatok feldolgozása során első lépésként a válaszok rendszerezésére és összesítésére került sor. Az elemzés során a kapott eredményeket összevetettük a dolgozat elméleti keretében bemutatott megközelítésekkel, különös tekintettel az önprezentáció, az online identitás és a Proteus-hatás elméleteire. Ezt követően a kutatás hipotéziseinek vizsgálata történt meg, amelynek során azt elemeztük, hogy a válaszadók avatárhasználati szokásai, az avatárral való azonosulás mértéke és a karakteralkotási motivációk milyen összefüggéseket mutatnak a kutatásban megfogalmazott feltevésekkel. Az eredmények értelmezése nem csupán a válaszok gyakoriságára épült, hanem azok elméleti jelentésére és a korábbi kutatások megállapításaival való kapcsolatára is.
